„Volare necesse est" - Repüni kell
2017.09.15.
„Volare necesse est

Az epreskerti repülőtérről indult és idetért vissza a Gerle-13. 84 esztendővel ezelőtt, 1933. szeptember 15-én délután öt órakor landolt a debreceni epreskerti repülőtéren Bánhidy Antal Gerle-13 típusú kisgépével. Az eseménynek az adott hihetetlen rangot, hogy leszállás nélkül 1640 kilométert tett meg. Topor István írása.

Bánhidy Antal a magyar aviatika egyik legnagyobb alakjai közé tartozott. Repülőgép-tervező mérnökként már az 1920-as évek végén bejegyezte nevét a magyar repülés történetébe. Szakmai elismertségét jelezte, hogy 1932-ben a Magyar Sándor tervezésében megindult Justice for Hungary repülőgép tervezésében és megépítésében Magyar szakértőnek kérte fel őt.

A magyar repülés mostoha körülményei arra késztették a tervezőket, így Bánhidyt is, hogy olyan gépet tervezzen és alkosson, amely több géptípus tulajdonságait ötvözi. Mivel nem tellett „külön-külön iskola-, gyakorló-, műrepülő- és túrarepülőgépre, amire a magyar sportrepülésnek szüksége volt, a megoldást egy gépben kellett megvalósítani. Így született meg az ezüst piros szárnyú, kecses kis gép: a Gerle-13. Az oldalán a 13-as szám a gyártás számát jelezte. Ugyanis ez volt a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület által épített 13. repülőgép. HA—AAI jelzés pedig a gépek jelzésére számozás helyett elfogadott nemzetközi jelzés. A kötőjel előtti HA betűk Magyarország felségjelei, ezek minden magyar gépen egyformán azonosak. A másik három betű pedig az abc variált három betűje, tulajdonképpen a gép száma.

1932 a magyar repülés fekete éve volt. Május 21-én a világhírű pilótának, az első magyar óceánrepülő, Endresz György és társa Bittay Gyula Rómában halálos repülőbalesetet szenvedet. Szeptember 5-én pedig az első világháború pilóta hőse, Kaszala Károly és társa Urbanchek János gépe zuhant le. A repülés barátait mélyen megrendítette a két tragikus haláleset. Hogyan történhetett meg ez? A modern repülőtechnika nem biztos ura a levegőnek?

Kellett valamit tenni. Valamit, ami az emberekbe, a repülés barátaiba visszaadta a hitet. Ennek a hitnek a helyreállításában szerzett elévülhetetlen érdemeket Bánhidy Antal. Gerle-13 gépével előbb 1933. február 19. és március 24. között a Földközi-tenger körül hajtott végre túrarepülést, amelyben partnere Bisits Tibor volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Bánhidy Antal és Bisits Tibor indulás előtt. Forrás: Elbida.hu, 2. A Gerle-13 visszaérkezése a mátyásföldi repülőtérre. Forrás: elbida.hu

Majd jött a nagy terv: egyedül, közbenső leszállás nélkül repülve egy észak- és nyugat-európai utat megtenni.  Miután Budapest, Sopron vármegye és Debrecen összesen 650 pengőt bocsátott a terv kivitelezésére, ezen kívül támogatók révén az üzemanyag is biztosítottá vált, megkezdődhetett a gép felkészítése és a túraterv részletes kidolgozása.

Augusztus 23-án szinte észrevétlenül emelkedett fel a kis gép az epreskerti repülőtérről. Ám hamarosan kiderült, hogy az időjárás miatt vissza kell fordulnia. Rövid kényszerpihenő következett.

3. Bánhidy 1933-ban a Gerle-13-mal. Erky-Nagy Tibor Fortepan

Másnap, 24-én mivel nem kapott táviratot újabb vihar közeledtéről, négy óra huszonöt perckor újra elstartolt a Gerle. A Helsinki, Stockholm, Malmö, Koppenhága, Rotterdam, London útvonalat tervezte végigrepülni. Pilótájának kevés csomaggal vágott neki az útnak. De ott volt vele édesapja katonai kenyérzsákja, amely megjárta a nagy háború frontjait. Csikóbőrös kulacsban víz, a szerelvényfal mellett a baloldalon egy debreceni perecfüzér, valamint cukor és csokoládé. Tíz perccel a felszállást követően megérkezett a meteorológiai jelentés, amely arról értesítette volna a pilótát, hogy ne induljon el, mert viharos idő várható. A Kárpátok felett heves zivatar bontakozott ki. A gép pilótája nagy nehézségek árán a Duklai-szoroson keresztül elhagyta a Kárpátok vonulatát és Lengyelország fölött haladt tovább. Az eső és a szél nem csendesedett. A viharos időjárási viszonyok közötti repülés megterhelte a Gerle motorját, így tizenhárom órai repülést követően kényszerleszállást kellett végeznie Tallin mellett. Az észtek szívélyesen fogadták, és megszervezték a gép javítását. Augusztus 31-én elköszönt új barátaitól és folytatta útját Helsinkibe. Negyvenöt perccel később pedig már landolt is Helsinki katonai repülőterén a santahaminai repülőtéren. Fogadására kivonult a finn polgári és katonai repülés vezetősége, a magyar követség tagjai és sok érdeklődő. A korábbi finn kapcsolatainak köszönhetően meleg fogadtatásban részesült. Este az Aero Club látta vendégül, ahol megismerkedett Bremer kapitánnyal, a finnek híres sportrepülőjével, aki kis Junkers-Junior-gépével sok nevezetes túrarepülést hajtott végre. A hazatérést követően a Debreczeni Ujság című lapban a vele készült interjúban így vallott észtországi és finnországi fogadtatásáról: „Mi magyarok nem is tudjuk, mennyire ki van fejlődve a testvériség érzése irántunk az észteknél és finneknél. Itthon nem fogadhattak volna melegebben, szívesebben, mint északi testvéreink. Kezdve a házakon, a terítékem mellé tűzött kis piros-fehér-zöld zászlóig, mindenhol a magyar lobogó kísért. Úgy éreztem magam közöttük, mintha otthon lettem volna".

4. A Debreczeni Ujság 1933. szeptember 18-i számának cikke. Fotó: Topor István

A Gerle-13 útjairól szóló könyvében pedig ezzel egészítette ki véleményét: „Szégyenlem, de a finnek többet tudnak rólunk, mint mi róluk, a vendégszeretetben pedig, melyre pedig mi oly büszkék vagyunk, határozottan túltesznek rajtunk. Itt nem kell elhallgatnom, hogy magyar vagyok, itt éppen ezért szeretnek, dédelgetnek". Ezek után nem csoda, ha nehéz volt számára a búcsú, de szeptember 2-án ott kellett hagynia Helsinkit.

Szeptember 2-án már Svédország fővárosában fogadták Bánhidyt. Innen Malmö érintésével Koppenhágába, majd szeptember 5-én Amszterdam érintésével Londontól délre található Croydon repülőterén tette le gépét. Az ezernyolcvan kilométeres utat hat óra negyvenöt perc alatt teljesítette. Szeptember 11-én Coventrybe vitte át gépét, ahol a motor gyártójánál, az Armstrong-Siddeley-gyárban már várták. Ebéd után szétszedték a motort, hogy alaposan átnézzék, esetleg javítsák s előkészítsék a London—Budapest leszállásnélküli útra. Fontos megbízatást is teljesítenie kellett Bánhidynek. Londonba át kellett volna adnia Rothermere lordnak a Magyar Aero Szövetség emlékplakettjét, amelyet a lord számára készíttetett azért, hogy ezzel is kifejezést adjon hálájának azokért az áldozatokért, amelyeket a lord a magyar repülés érdekében hozott. Mivel Rothermere nem tartózkodott Londonban, küldetését nem tudta teljesíteni. Az emlékplakettet a magyar követségen hagyta azzal a kéréssel, hogy adják át a lordnak, ha visszatér Londonba.

A Gerle 13 útjának egyik célja az volt, hogy felhívják a gépet építő és tulajdonló Műegyetemi Sportrepülők az Armstrong Siadeley repülőgépmotorgyár figyelmét a Gerle 13-ra. Ennek meg is volt az eredménye, mert a gyár 3000 pengő értékű javítást végzett el teljesen ingyen a már kissé kiöregedett motoron, úgyhogy a Gerle 13 megfiatalodva repülhetett vissza Magyarországra.

A szeptember 13-i próbaúton a motor kifogástalanul működött, Így másnap átrepült Croydon repülőterére, ahol megkezdődött a gép üzemanyaggal való feltöltése. Szeptember 15-én hat óra tíz perckor startolt el, hogy leszállás nélkül érkezzen vissza Magyarországra. Az út első részét kellemes időjárásban tudta megtenni. Passaut elérve azonban a szél felerősödött és az eső is esni kezdett. Ettől kezdve mostoha viszonyok között tudta csak folytatni útját.

Az asperni repülő-tér felett alacsonyra ereszkedett, és az egyik térképtokban üzenetet dobott, amelyben kérte, rádiózzák meg Mátyásföldnek, hogy megállás nélkül Debrecenbe megy és ott fog landolni. Háromnegyed négykor érkezett a mátyásföldi repülőtér fölé. Alacsonyabbra ereszkedett, kiintegetett a rá várakozóknak, majd a kis gépet a magasba visszahúzva folytatta útját Debrecenbe.

Mint a Pesti Hírlap munkatársának elmondta, azért választotta célul Debrecent, hogy az útvonal távolságát megnövelje. Még teljes négy órára való üzemanyaga volt gépnek, de „sajnos, kicsi az ország, tovább nem repülhetek. Hova menjek tovább? Az oláhokhoz nem mehetek, Trianon bezárt bennünket ebbe a kicsi országba".

Szemerkélő esőben érte el a kálvinista Rómát. „Pont öt óra van, mikor leszállok az epreskerti repülőtéren. Örömtől sugárzó arcok vesznek körül, mikor a hangárok felé gurulok. Hogyne, hiszen innen indult el s vissza is jött a Gerle. Én azt hiszem ilyenkor, ha egy idegen kerülne közénk, rettentő szánakozó pillantásokban lenne része. Hogyne, hiszen szegény nem magyar."

A debreceni repülők hatalmas lelkesedéssel fogadták a gépet és pilótáját. Bánhidy a távot 10 óra 50 perc alatt tette meg.

Bánhidy Antal Debrecenbe érkezésének volt egy nagyon érdekes epizódja, ugyanis első ízben ekkor került sor külföldről érkező utasnál útlevél és vámvizsgálatra. A Debrecenbe érkező külföldi utasok útlevelét és poggyászát eddig mindig a belépő határállomáson vizsgálták felül, így Debrecenben ilyen intézkedésre még nem volt szükség. Mivel Bánhidy határállomás érintése nélkül Debrecenben szállt le először magyar területre, ezért kellett itt kezelni útlevelét és megvámolni poggyászát.

5. A Gerle-13 leszállás után a debreceni repülőtéren. Forrás: Debreceni Képes Kalendáriom.

6. Az Est. 1933. szeptember 17.

Aznap este az Angol Királynő Szállóban pedig a Debreceni Sportrepülő Egyesület vacsorát adott a hős pilóta tiszteletére, aki e teljesítményével beírta Debrecen nevét a magyar repülés aranykönyvébe. Másnap, szeptember 16-án, elköszönve Debrecentől Bánhidy Antal a Gerle-13 fedélzetén visszatért Budapestre.

7. A képen Rákosi György légügyi főigazgató (jobb-oldalt) üdvözli a pilótát (balról). Középen áll Bresztovszky Béla, a Műegyetemi Sportrepülők Egyesületének tanár-elnöke. Forrás: Pesti Napló, 1933. szeptember 17. 7.

Topor István

Források:

  • Az Est. 1933. szeptember 16. 15.
  • Az Est. 1933. szeptember 17. 10.
  • Bánhidy Antal: A Gerle-13 útja. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. Budapest, Franklin Társulat. é.n.
  • Budapesti Hírlap. 1933. szeptember 16. 7.
  • Budapesti Hírlap. 1933. szeptember 17. 7.
  • Debreczeni Képes Kalendáriom. 1934. 155-156.
  • Debreczen. 1933. szeptember 17. 7.
  • Debreczeni Független Ujság. 1933. szeptember 16. 1-2.
  • Debreczeni Ujság. 1933. szeptember 16.
  • Elbida Projekt. http://www.elbida.hu/2016/09/a-gerle-13-utja.html.
  • Kis Ujság. 1933. szeptember 16. 4.
  • Pesti Hírlap. 1933. szeptember 16. 7.
  • Pesti Hírlap. 1933. szeptember 17. 5.
  • Ujság. 1933. szeptember 16. 3.
 
Átlagos (0 szavazat)

Hírek

1956. november 4-e néma szemtanúja
Részletek >>
Jelképek, szimbólumok a népművészetben és a festészetben
Részletek >>
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
Részletek >>
Három porosz katona a Hősök Temetőjében
Részletek >>

 

                                          Hadtörténeti Könyvtár         Tájékoztató Portál